Ugyan kicsit megcsúszva de bejelentem,hogy 1éves a blog. a legtöbb blogger ilyenkor kitalál valami eredetit és újat.Nos nekem még írni sincs időm,nem hogy "kreatívkodni". Arra jutottam,hogy szavazásra bocsájtom
 szavazni az oldal tetején jobb oldalon tudtok. Gondoltam nyereményjátékra,csak ahhoz még nem elég nagy az oldal. Talán jövőre. De,hogy kicsit földhöz ragadtabbak legyünk...
-Különleges fejezetek,különleges eseményekkel.
-Szülinapi hét a saját ötleteitekből
A harmadik ponthoz tartozik egy kis történet is. Nem olyan régen elkezdtem kritikákat írni a könyvekről amiket olvastam.Gondoltam kipróbálom magam ebben is. Néhány véleményt meg is hallgattam az írásomról. Nem kis meglepetésemre állítólag jó/k. Tehát a harmadik lehetőség:
-3 kritikát nyilvánosságra hozok
Ezen a 3 válaszon kívül elfogadok még javaslatokat hozzászólásban a bejegyzés alatt.
Most a hivatalos rész után szeretnék köszönetet mondani ,Nektek olvasóknak és mindazoknak akik támogattak egy új hóbortban amiből végül rajongás,és egy blog született. Neveket nem írok,mert a végén kihagyok valakit,plusz nem szeretnék személyeskedni.

KÖSZÖNÖM,HOGY VELEM VOLTATOK!!

17.Fejezet

Az étkezőből friss kenyér és croissant illata áradt.  A hangzavar most még nagyobb volt, mint máskor. Valószínűleg a mai verseny volt a téma. A könyvtári program nem volt túl meglepő, már egy hete erről beszélte a tanárok. De a kincskeresésnek semmi köze nem volt a francia héthez.  Már javában tartottak az előkészültek a versenyekhez, ám azt még mindig nem lehetett tudni, hogy kiknek a jelentkezését fogadták el a tanárok. A bérelt busz még ide se ért, a nyomtatóból kifogyott a patron így nem tudták kinyomtatni a kincskeresők listáját. Az egész nap egy hatalmas katasztrófa volt. Semmi sem alakult tervek szerint. A tanárok feszültek voltak és ez által a lányok is. Kitti épp Cassandrával beszélt telefonon. Amanda egy kicsit úgy érezte ellopták a barátnőjét. Lassan Kitti többet beszélt a telefonján, mint élőben. Most valami Dylanről beszéltek, aki tetszett Amandának és a fiú is viszonozta volna az érzéseit csak hát Magyarország és Anglia messze van egymástól.  Eredetileg Cassandra csak egy évig maradt volna itt, de a dolgok megváltoztak és megtetszett a lánynak az itteni élet. Már rendesen beszélt magyarul,csak egy pici akcentus volt a beszédében.
A kőlépcsőn kopogtak az egyen cipők, vízhangoztak a pletykák.  Ha valaki azt a szót hallja, hogy egyenruha rögtön az a ronda köpeny jut eszébe. De ez az iskola nem olyan volt. Itt mindent modernizáltak. A bútorok,ugyan régiek voltak,de nem abból a fajtából, amire alig mer ráülni az ember, mert fél,hogy eltörik. Itt minden olyan volt mint egy film díszlet. Kifogástalan szobák és bútorok, tökéletes egyenruhák,kedves személyzet.  Látszatra tökéletes volt. De ahogy azt ár oly sokszor hallottuk nem minden a látszat. Persze most nem arra kell gondolni, hogy egy gyilkos bujkál a lányok között vagy koporsó van a pincében. Én csak arra célozta, hogy korántsem olyan tökéletes ott minden mit látszik. A pincét még mindig zárták, és volt takarodó is. 3 év alatt csak annyi változott,hogy Roli öccse kómába esett és azóta Roli se járt a suliba.

-Lányok, figyelem!  A technikai gondokat sikerült elhárítani ezért kérjük,hogy aki a könyvtáras feladatra jelentkezett kérjük, menjen a buszhoz. Ami pedig a többieket illeti, a lista hamarosan kikerül a főbejárat melletti hirdetőtáblára, a hálószobák, és az étkező mellé.  

Rákosi tanárnő hangja vízhangzott a hosszú folyosókon. Amanda a szobája felé vette az irányt. Nem hozta különösebben lázba ez az egész programsorozat, de érdekelte, hogy a neve rajta van-e a listán. A táblát hatalmas tömeg gyűrűjében volt.  Egy lány hangosan olvasta fel a neveket. Már a második csapat végénél tartott.

-Nagy Rita. 3. csapat:-itt szünetet tartott-Németh Reni, Kovács Erika, Marosi Amanda, Kiss Nóri…

A három előbb említett lány már kereste egymást. Amanda megtalálta Renit, Erika Nórit, Nóri Renit. Így meg is volt a csapat. A négy lány leginkább látásból ismerte egymást. Nóri első,Erika másodikas,Reni pedig Amanda évfolyamtársa volt. Amanda egyikükkel se beszélt szinte soha.

-Szóval…-törte meg a csendet Nóri-Kell egy vezető

-Szerintem legyél te-mondta Erika

 -Miért pont én?

-Azért, mert te szólaltál meg elsőnek, tehát te vagy köztünk a legnagyobb vezéregyéniség.

-Ebben lehet valami-tűnődött el Reni

-Már csak egy név kell és mehetünk a buszhoz-mondta Nóri

-Úúú ez nehéz,legyünk mi a... fogalmam sincs mi legyen a nevünk

Minden szempár Amandára szegeződött hiszen ő volt az egyetlen aki nem szólalt meg eddig. De Amandának nem volt semmilyen ötlete.

-Szerinted Amanda?-meredt rá Erika a hatalmas zöld szemeivel.

-Hát…nem tudom

-Figyelem hölgyeim! A csapatokat kérjük, hogy fáradjanak a buszhoz.

A négy lány elindult a busz felé. Nevük nem volt így titokban azt remélték,hogy a tanárok adnak nekik nevet.

-Mi a nevetek lányok-kérdezte a kísérő tanár

-Nos,tudja mi nem…

-Sejtettem, szerencsére mi felkészültünk az ilyen helyzetekre. Ti lesztek a Notre Dame-i toronyőrök.

-De ez olyan…ajj-háborgott Nóri

-Ha nem tetszik, találj ki te valamit! Na gyerünk lányok irány a busz!

Már minden csapat fent volt a buszon,már csak rájuk vártak. Nem volt más hely csak a két legelső ülés. Oda senki se szeret ülni,ott a tanár,a sofőr és mást sem hallanak az úton mint a halk rádiót ami épp annyira hangos,hogy hallják a duruzsolást de ne értsék. Még beszélgetni se lehet túl hangosan mert a tanárnő mindenkit lepisszeg. Egy szóval az út szörnyen indult. 

16.Fejezet

Amanda egyedül állt a sok táncoló és nevető ember között. Azon tűnődött vajon Marie Antoinette is így egyedül érezhette-e magát a bálokon. A jelmeze hiteles volt az biztos, talán az is érzései stimmeltek? Elege volt ebből a hülye bálból. Csak vissza akart menni a szobájába, csokit enni és nézni valami jó filmet a takaróba burkolózva.  De nem mehetett, ott kellett maradnia, mert ha Kitti kiszúrja, hogy eltűnt hallgathatja egy hétig a „begyöpösödött” természetéről szóló monológot.  Bár az álarc eltakarta az arcát, a hatalmas fehér paróka árulkodó volt. Kikerült egy Coco Chanel hasonmást, és meglátta a Moulin Rouge-i táncosnőnek öltözött Kittit. Egy pohár koktéllal beszélgetett Napóleonnal. Egy kisebb jelenet játszódott le Amanda előtt. Egy lány szintén revü táncosnak öltőzött. Kitti viszont annyira élvezte a fiú társaságát, hogy észre se vette a hasonmást,de az már futott az andalgó pár felé. A zene hangosan dübörgött így Amanda nem hallott semmit.  Hirtelen egyedül találta magát a nagy tömegben. A barátnőjét lefoglalta Napóleon,és egy másik csaj. Cassandra otthon volt, haza utazott az ünnepekre. A tesi teremben felállított hatalmas fenyőfa nem volt túl szép. A díszek nem illettek egymáshoz,a csillag ferdén állt, a fa úgy nézett ki mint a pizzai ferdetorony.  Egyáltalán nem volt karácsonyi hangulat az ideiglenes bálteremben.  Inkább késő szilveszteri. A tanárok nem gondolták komolyan ezt a francia hetet. A héten ugyan nem volt tanítás de, hogy minden reggel vajas croissant és a kávét szolgáltak fel az már túlzás. Az iskolát megszállta az a tipikus hangulat, amit az ember érez miután megnézett valami amerikai sikerfilmet és egy magyar „kasszasikert” egymás után. Az a felismerés hasított mindenkibe, hogy hiába próbálják eljátszani valamelyik upper east side-i elit gimnáziumot,akkor se érik el azt a színvonalat, amit kifelé mutattak.

-Végre megtaláltalak! –érintette meg valaki Amanda vállát

Rita volt az egy 2.-os. Nem volt nehéz felismerni, tökéletesen egyenes fekete haja és kék szeme elárulta. Jelmez nem volt rajta, csak egy svájci sapka kezére a francia zászló volt festve. Ő szolidan bulizott.

-Miért kerestél?

-Csak azért mert eldőlt a macaronos állvány. Marosi tanár úr azt üzeni, csinálj vele valamit.

Ha az embernek túl sok köze van az iskolában valamihez/valakihez az azzal jár, hogy azonnal ugranod kell, ha gond adódik.

-Megyek-sóhajtott Amanda

Mire odaért az egykor pillekönnyű sütiből nem volt más csak törött darabkák. A krém szétkenődött a süti darabokat szétrugdosták. Senki sem szólt a takarító nőnek. Mindenki csak rálép vagy elrúgja, esetleg észre sem veszi. Lassan éjfél volt, ami azt jelenti,hogy Rákosi tanárnő bejelenti a holnapi programot aztán mindenkit kiterelnek azzal az indokkal, hogy vége a bálnak.

-Kérhetek egy kis figyelmet?-Rikácsolt bele a mikrofonba az Eiffel toronynak öltözött tanárnő-Így mindjárt más, köszönöm.  Nos kedves diákok,a bál hamarosan végetér ezért felkérném testvériskolánk fiú tanulóit,hogy búcsúzzanak el bájos partnereiktől és induljanak a busz felé.

Erre a felszólításra hatalmas zűrzavar keletkezett. Mindenki egymás nyakába borult,mintha a frontra hívták volna a lovagjaikat.

-Lányok,elég legyen!-kiabált Rákosi tanárnő-Most,hogy mindenki elbúcsúzkodott, térjünk rá a holnapi napirendre. A reggel ugyan úgy marad, mint az eddigi 4 napban. 11:45 és 12:45 között lesz az ebéd feltálalva. 13:00-tól lesz egy kis időtök, amit úgy használtok fel ahogy akartok. 2 órától lesz egy külön busz járat, ami bevisz titeket, természetesen önként jelentkezős alapon a könyvtárba.  Ott francia témájú, írójú regényeket kell gyűjtenetek. Fejenként 5 darab könyvet. Az első 3 helyezett könyvjutalmat kap. Akik nem vesztnek rész a programon,a verseny idejéig újra kapnak egy kis szabadidőt. Ne higgyétek azt,hogy aki nem megy, a könyvtárba az egésznap nem csinál semmit. Miután visszajöttek, terveim szerint olyan 4 órára maximum, az iskola másik fele indul el a busszal egészen az erdőig. Gyanítom, hogy erre a programra több jelentkező lesz. De csak 20 fő jöhet. Már biztosan nagyon kíváncsiak vagytok nem igaz?-Itt rövid szünetet tartott mintha várna esetleg eg hangos igenre vagy ujjongásra. De nem kapott- A program neve pedig… Kincsvadászat. 4 fős csapatokat kell alkotnotok,de nem éri meg előre gondolkozni,csak 1 órától fogjátok tudni ki, lesz ott veletek az erdőben,ráadásul nem is ti választatok csapatot, hanem  a csapat titeket. 

(jelenet a Marie Antoinette c. filmből)

Sajnálom

Tudom, hogy már egy ideje nem volt bejegyzés . Csak elkezdődött az iskola és eléggé sokat kell tanulnom. De mostantól igyekszem többet írni. :-) Bár kicsit bezavar egy új könyv :D
Leiner Laura:Késtél

15.Fejezet

Egymást váltották a tájak, az iskola 1 órára volt a várostól.  Amanda nem tudta lekötni magát. Nem foglalkoztatta sem a táj, amit már ezerszer látott, sem a zene, amit már ezerszer hallott. Minden olyan volt, mint régen. Kivéve Rolit, ő megértette. Kicsit olyan volt, mint egy legjobb barátnő. Persze Kittivel is jól ki lehetett jönni, de Amanda hozzá nem tudott úgy ragaszkodni (még a testvér mizéria ellenére sem).  

-Végállomás!

Már ott is voltak az iskolánál, Kitti kint veszekedett Rákosi tanárnővel, hogy neki igen is ki kell jönnie. Amanda jót nevetett rajtuk. Kicsit olyanok voltak, mint egy civakodó házaspár, vagy anya lánya kapcsolatban álló boszorkányok. A busz hatalmas nyikorgás kíséretében állt meg. A két civakodó nőszemély azonnal oda kapta a fejét. Kitti tapsolva ugrált,a tanárnő szemei szikrát hánytak.

- Pont,Amada!Itt élsz már eléggé, régóta ha valaki, akkor te biztosan tudod a szabályokat!- pirított rá Amandára Rákosi tanárnő

-Elnézést Rákosi tanárnő, többé nem fordul elő!

-Remélem is ! Most pedig induljatok befelé! Nehogy meglásson titeket valaki! Az kéne még hogy miden lány eljárjon éjnek évadján a városba szórakozni! Mit szólnának, a szül…-bár ez már csak a távolból hallatszott

Amanda és Kitti egymásra mosolygott majd egy hang nélkül elindultak a szoba felé.  A csöndes lépéseiket alig lehetett hallani. A sötét folyosók most kimondottan úgy néztek ki, mint egy elátkozott kastély. Ahogy körbe nézett, Amanda rájött, hogy valami megváltozott. De nem az épület vagy a berendezések, hanem rajta ment végbe a nagy változás. Annyi minden zúdult a nyakába, hogy észre sem vette mennyire más lett minden.

-Amnada.- suttogta Kitti- Mondanom kell valamit.

-Mit?

-Tudod reggel jött meg a cserediák.

-És?

-A mi szobánkba rakták.

Ahogy kimondta, már nyílt is az ajtó. A sötét folyosót megvilágította az onnan kiszűrődő fény. Az ajtóban Cassandra állt. Amanda nem döbbent meg különösen. A lány olyan semmilyennek nézett ki. Kivéve persze a tűzvörös göndör fürtjeit.

-Gyertek be gyorsan mielőtt valaki meglát!

Behúzta őket a szobába.

*tessék a szobám se a régi!*

14.Fejezet

-Köszönöm hogy ilyen hamar el tudtál jönni!-hálálkodott Amanda

-Olyan rémült volt a hangod hogy muszáj volt el jönnöm!

Amanda és Roli egy kicsi, de családias cukrászdában a Fagyi Falóban ültek. Amanda előtt egy kisseb kehely csoki-málna 3 gombócos fagyi, és 1-2 macaron volt. Roli kissé szolidabban csak somlói galuskát evett. Amanda úgy érezte beszélnie kell valakivel, és Roli volt z egyetlen lehetséges személy. Kitti el volt foglalva Cassandrával,az apjához nem fordulhatott.  Nem volt neki senkije ezen a három illetve Emili nénivel együtt 4 emberen kívül.

-Na mi volt az az oltári ügy amiről beszélni kartál velem?

Amanda pedig elmesélte az elejétől a végéig. Roli ugyan olyan kifejezéssel nézte az egész történet alatt. Semmit nem lehetett kiolvasni a szemeiből sem. Amanda már épp befejezte volna,de ekkor megcsörrent a telefonja.

-Amanda! Gyere haza mindjárt zárják a kapukat. Nem akarsz kint éjszakázni ugye?-Hallatszott Kitti hangja a vonal másik végéről.

-Oké megyek már! Kitti, nyugi ha kint is maradok apu be tud engedni!

-Gondolom menned, kell.

-Igen,zárják a kapukat fél óra múlva.

-Mi? Takarodótok van? Nekünk csak annyit mondanak, hogy ha lehet ne részegen és beszívva mennyünk vissza.

-Juj sietnem kell mindjárt indul az utolsó busz amivel hazaérek!

-Majd haza viszlek én.

 -Csak azt ne!

-Kösz,ez jól esett!

-Bocsi,de apuval most így se a legjobb a kapcsolatom,de ha még egy fiú visz haza, akit nem ismer akkor végképp ki fog akadni.

-Akkor legalább találkozzunk holnap is! Ennyivel tartozol a sértés után!-Mosolygott Roli

-Jó lenne! De nem lehet! Holnap mivel jöhetnek a szülők lesz valami jótékonysági vásár a saját készítésű cuccainkból. Pedig holnap is jól esne egy ilyen csokis málnás álom!

-Oké. Megértettem le akarsz rázni!-Azzal megölelte búcsúzás gyanánt, majd beült az autójába

Amanda viszont elindult a megálló felé. Még volt 2 perce a busz érkezéséig. A busz 8:43 kor ért be a szokásos 8:45 helyett. Amanda felszállt. Csak egy idős néni ült a buszon. Ma minden olyan csöndes volt a szokotthoz képest. A busz ajtaja nyikorogva bezárult. A lehető legrosszabb és legrégibb buszok jártak. Szakadt bőrülések, összefirkált ablakok, kopott jelző gombok. Halkan lehetett hallani a sofőr rádiójából kiszűrődő zenét. Minden hétégén retro műsor volt.  Made in Hungaria volt a mai programban. A busz száguldott, a zene szólt, Amanda gondolatai cikáztak. Bár most egy kicsit megkönnyebbült, jó volt tudni hogy ott van neki az anyja naplója. 

Kedves naplóm!

Feleslegesen izgultam, most már tudom! A szobatársam nagyon kedves ráadásul ő is ösztöndíjas! A neve Flóra. Tulajdonképpen jó hogy ő lett a szobatársam, mert kitűnő tanuló és rám is jó hatással van. Sajnos Arnoldal még nem tudtam találkozni. De állítólag jövő héten lesz valami buli. Arra meg lesz hívva mindenki akit „érdemesnek” tartanak rá. Senki sem tudja, ki rendezi, és miért. A meghívókat mindig csütörtökön kapták meg a szerencsések az öreg magnólia fára akasztott lampionok aljára kötve. A lampionokon a meghívottak nevei voltak. Egyetlen egy ember kapott egy rozsdás kulcsot is. Ő volt az első, aki belépett a buli helyszínére az erdőbe. Az iskola körül hatalmas kerítés volt. Senki sem értette vagy sejtette, hogy miért de hatalmas kapu volt az erdővel szemben. Majd ott találkozok Arnoldal.  Már ha egyáltalán elszabadul a kottája,a zongorája,a gitárja,és a zenész világa mellől.

1993. 09.14

13.Fejezet

-Üdvözlöm Miss… Miss…-Habogta Rákosi tanárnő

-Johnson

-Ááá Miss Johnson! Végre megtaláltam Marosi tanárurat.

-Jó napot Miss Johnson! A nevem Marosi Zsolt, én leszek az ön rajztanára.

-Üdvözlöm, Tanár úr. Az én nevem Cassandra Johnson.

A tanárok és az új lány mellett egy csapat nevetgélő kapucnis, melegítős lányok haladtak el. Csak egy pillanatra néztek Cassandrára. Mintha nem is lenne új. Rohanás. Majd csak sietős léptek. Valaki közeledett.

-APA! Hát itt vagy!-Amanda fordult be a hosszú folyosóra. Olyan gyors volt, mint még soha. Nem akarta, hogy az apja úgy érezze mintha ő is elfelejtette volna a pincében történteket.

-Nem éppen ez a megfelelő pillanat a pincében történtek lerendezésére

-Sosincs megfelelő pillanat!-kiáltott az apjára Amanda, majd el is szaladt a szobája felé.

-Elnézést Miss Johnson. Hol is tartottunk?-fordult vissza Cassandrához a megilletődött tanár

-Még el se kezdtük Tanár úr-nevetett Cassandra

-Szóval, hamarosan megfogja kapni az egyenruhát, a tankönyveket, és a házirend egy példányát.

 -A szobám?

-Persze, a szoba.

-Már csak harmadiknak tudjuk berakni egy szobába. Elég nagy a létszám- Mosolygott Rákosi Tanárnő

-Jöjjön, velem megmutatom a szobáját

Elindult az egész „csapat” a végtelen folyosón a szobák felé. Több lány mellet is elhaladtak, de mintha szellemek lettek volna. Hiába, ez is csak egy átlagos szombati nap volt. Ilyenkor a diákok mintha nem fognának fel semmit a külvilágból. Az iskola magas színvonala megkövetelte a jó tanulmányi eredményt.

-Íme –tára ki Rákosi Tanárnő a szoba ajtaját

-Ez csodaszép!-kiáltott fel Cassandra- Soha nem láttam még ilyen szép szobát!

- jó napot, segíthetek?-Ugrott fel Kitti az ágyáról, amely tele volt magazinokkal és 3 doboz bon-bonnal

-Á, had mutassam be az egyik szoba és osztálytársadat Kittit. Kitti ő itt az új cserediák Cassandra

-Hello, Cassandra

-Szia

-Akkor mi magukra is hagyjuk a fiatalokat. Sziasztok, lányok!-húzott el mindenkit Rákosi Tanárnő

Épp ekkor hozták be Cassandra bőröndjeit.  

-Segítsek?-kérdezte Kitti

-Persze, köszi. Egyébként hol van a másik lány, akié az az ágy?

-Ja, Amanda. Ő Marosi Tanár úr lánya. Most a városban van Rolival. 

(Cassandra haja vörös,tehát ő van a képen)