8.Fejezet

A roskadozó házból penészszag áradt. Amanda furcsállta Roli tettét, de követte. Undor fogta el amint ránézett az omlatag házra. Nem értett semmit, minden olyan fura volt.

-Tudom, hülyének nézel, hogy ide hozlak az első „randin” de valakit be szeretnék mutatni

*Bemutatni valakit? Kit, a penészt?* -Sütötte el magában a viccet Amanda

Ahogy oda értek a házhoz, Roli bekopogott. Amanda lassan már azt gondolta, hogy Roli meghibbant mikor valami elkezdett motoszkálni.

-Jövök már!-hallatszott egy valószínűleg öreg hölgy hangja

Roli zaklatott volt és Amanda ugyan még nem ismerte túl jól, de arra már rájött, hogy az érzéseit Roli nem tudja eltakarni. Csikordult a zár azon az öreg ajtón, amiről Amanda nem tudta, hogy ajtó, amíg ki nem tárult. Az ajtóban egy öreg nő állt ősz hajjal és ráncos, de annál kedvesebb arccal. Barackszín ruhája kissé kopott volt, de azt sejtette, hogy még valamikor nagyon régen a varrónők olyan aprólékosan készítették el hogy szinte belevakultak az apró csipkék készítésébe. A hölgy betessékelt mindenkit és mikor Amandára nézett a szemei felragyogtak. A kunyhó kimondottan szép volt belülről. Ugyan minden bútor kissé megkopott és kifakult, de szebb, mint a ház külseje. Amanda egy selyemhuzatos kanapén ült, ami előtt egy egykor vakítóan fehér asztalka állt. A hölgy, akinek Amanda még a nevét se tudta hozta a porcelán tányérokat és egy hatalmas tálcát megrakva illatozóan finom süteményekkel, ragadós cukrokkal és 3 pohárkával, na meg a tea alapjaival, cukorral és citromlével. Roli hozta utána a teáskannát. Amandának nevetnie kellett, ahogy Rolit sütőkesztyűben látta. Az asszony leült és csak Amandát nézte. Úgy nézett rá mintha egy angyalt látna.

-Emili néni kérlek -szót Roli amint észrevette

-Olyan, mint Lilla- bámulta még mindig Amandát ezek szerint Emili néni

 -Anyát hívták Lillának-kerekedett el Amanda szeme

-Nos, igen…-Roli megakadt, a szemében nem félelem volt, hanem tanácstalanság. Próbálta takargatni, és álarcot húzni rá. De nem volt rá képes. -Emili néni a nagymamád.

-Az nem lehet! Apa azt mondta mindenkim meghalt! 

-Apád hazudott,nézd itt van egy rajz anyádról én rajzoltam róla-húzott elő egy szakadt papírt Emili néni a köténye alól.

(Igen ez ugyan az a kép mint mait Kitti ragasztott ki a szobájában...)

7.Fejezet

A madarak csicseregtek, a gondnok nyírta a füvet. Igazi tavaszi idő, ősszel. Amanda a nagykapu előtt várt Rolira. A reggel csípős volt, de napsütéses. A lányon csak egy vékony kötött kardigán és egy fehér sort, na meg egy kék félcipő. Mindenki kihasználta ezt a jó időt, a lányok sortba a fiúk, nos, a fiúkon nem látszott a hőmérséklet változása. Illetve csak annyi hogy hordtak napszemüveget. Bizony, itt ezekben az eldugott intézményekben minden más volt, mint a „való életben”. Az évszakok csak arra voltak jók, hogy az idő múlását érzékeltessék. Mindenki tudta, hogy ha az újság azt írta, hogy szeptember vagy október esetleg november akkor tuti, hogy hamarosan itt a tél. Bár akkor se kellett túl sok téli ruhát elő kapni. Amanda már épp indulni készült mikor egy meleg kéz megérintette a jobb vállát.

-Már mész is?- mosolygott Roli

-Hát, ha valaki nem képes használni azt az izét a karján, amin számok és mutatók vannak, akkor ezt érdemli.

-Te mindig ilyen tudálékos vagy?-folytatta a „szópárbajt” Roli

-Nem csak azokkal, akik nem tudják meg mondani mi a különbség az oxigén és víz között.

-Hé én jó tanuló vagyok!

-Na jó hagyjuk abba,meguntam

-Oké. Gyere velem hadd mutassak valamit.- azzal már húzta is ki az iskola udvaráról.

Természetesen Amand egy szó nélkül ment Rolival a hegyekbe (Roli már végzős volt ezért volt kocsija és jogsija). Mért is szólt volna?  A gyönyörű kilátás, vagy a megnyerő társaság miatt? Az iskolát ugyanis hatalmas hegyek zárták el a külvilágtól. Egész úton a hegyebe nem szóltak egymáshoz,végül Amanda törte meg a csendet.

-Miért viszel fel a hegyekbe?

-Mutatni akarok valamit-kacsintott rá

-Ha a szép kilátásra gondolsz azt vagy ötvenszer láttam már

-Azt gondoltam, nem én valami teljesen mást akarok mutatni

Egyre feljebb és feljebb jutottak, míg nem felértek. Amanda ugyan látta már az egész hegyet, mármint ami azt a rész illeti ahol Amanda iskolája volt a hegy ezen részén még nem volt soha. Egy valami rontotta el a képet,ahogy Amanda kiszállt azonnal észre vette a düledező kis házat. Meg is lepődött amikor Roli arra vezette.  

6.Fejezet

A hűvös levegő áthatolt Amanda csontjain, amitől úgy érezte mintha kint egy levél kupacba lenne eltemetve. Az a kotta volt az egyetlen dolog ami elvonta a figyelmét az apjáról.

Majd minden elsötétült. Hirtelen arra eszmélt fel, hogy valaki rángatja és kiabál hozzá, de már nem a szobában van. Rázta az izzadtság, és mindene ólomsúlyú volt.

-AMANDA, AMANDA!-és hirtelen egy csattanás az arcán, nem titok hogy az egyik ott tanuló fiú volt, Roland. Mindenki ismerte és mindenkinek csak "Roli az énekes" ugyanis ő volt az énekes a haverja bandájában.

-Áuuuu, már felébredtem!

-Ja, bocsi-mosolygott rá a srác 

Amanda, ahogy felnézett nem látott mást csak csoki barna fürtöket és egy pár mélykék szemet. Már többször látta, de nem nagyon foglalkozott vele. Csak egy olyan bunkónak tartotta, mint a többi ökröt. De most, hogy ott fölé hajolva kérdezgette valami megváltozott, valami teljesen más lett. Ekkor döbbent rá, hogy nem is figyelt a srác szavaira.

-Te minden lánynak ilyen sok  kérdést teszel fel?-ennyit mondott.

-Nem. Csak azoknak, akik megérdemlik-kacsintott rá.

-Hülye-lökte oldalba.

-Hé! Ez bók volt! Különben is, ha én nem vagyok, akkor te talán még mindig a szobádba fekszel ájultan- ecsetelte "hőstettét" a "megmentő"

Mindenkinek világos volt, hogy flörtölnek, természetesen csak ők nem vették észre.

-Amanda! Mi történt veled?-rohant köntösben és papucsban a valószínűleg álmából felvert Rákosi tanárnő.

-Jól vagyok tanárnő csak hát... tudja...

-Igen? Mit tudok?

-Amanda elájult-segítette ki Roli.

-Nem magát kérdeztem fiatalember, de köszönöm.

Természetesen Rákosi tanárnő elrángatta az egyik eldugott folyosóról ahova elcipelték mikor ájult volt. Nem kell mindenkinek tudnia mi történt. Amanda egész este másra sem tudott gondolni csak Rolira, ugyanis mint később megtudta a fiú üzenetet hagyott a szobájában.

(Bocsi ha Roli és Amanda találkozása nyálas lett) 

5.Fejezet

Drága Fiam!

Nagyon fáj, hogy el kell, hagyjalak, de ezt kell tennem!

Kérlek, értsd meg!

Szeretlek: SZ. E. 

-SZ. E.? Kit ismerünk, úgy hogy SZ. E?-kérdezte már vagy 20-adszorra Amanda

-Honnan tudjam? Nem rég érkeztem. Én senkit sem ismerek!-ismételte el megint Kitti.

Már vagy egy hete voltak a fiúknál, de még semmi sem történt. Zuhanyozni is csak késő este mehettek el, mert bármikor találkozhattak a leskelődő fiúkkal. Lány wc ugyan volt, de külön tusoló nem. A lányok összetartásának köszönthetően senki sem látott semmit. Mindenki a szobatársával és a mellettük lakókkal ment fürdeni. Az egyik lány fogta az ajtót a másik lány figyelte a fiúkat  a harmadik adogatta a tiszta ruhát vagy éppen a tusfürdőt és elvette a koszosat. Mikor egy lány végzet 3-szor kopogtatott az ajtón, ilyenkor, aki fogta az ajtót szépen bement és folytatódott a folyamat. De visszatérve a történetre.

*Lassan indulni kéne*-gondolta Kitti

Alig hogy ezt "gondolta" már kopogtattak is a lányok. Mindkettőjük kezébe törölköző és neszesszer volt.

-Mehetünk? -kérdezte Szilvi.

-Naná, csak szólok Amandának.

Mire Kitti visszament Amanda már eszelős arccal ült az ágyon. Gondolkozás közben mindig furcsa ábrázata volt. Másoknak erőlködés vagy esetleg kínos helyzetben ültek grimaszok az arcára, de Amandának nem. Valószínűleg régen ragadt rá. Mikor mindenki többet várt el tőle, mint amit teljesíteni tudott. Ha egyszer vagy esetleg  kétszer valamelyik dolgozata nem lett fényes és néha napján beszélgetett egy oda tévedő vele egykorúval akkor mindenki a szemére vettette, hogy rontott.

Amire a legjobban emlékezett az az volt, hogy még régen kisebb korában lement a pince felé. Már majdnem kinyitotta, de jött az apja és elrángatta, mondván "nem gyereknek való dolgok vannak ott!". Persze hogy még jobban érdekelte Amandát a dolog, de soha többé nem tudott lejutni.

*De most más lesz*-Ezt Amanda is tudta jól (azok után, ami az apjával történt...)

-Amanda! Gyere, mi jövünk a tusolásba- rázta fel Kitti.

-Hmm? Ja, oké megyek.

Már vagy egy órája nem volt senki Amanda szobájában, kulcsra is volt zárva. Ám mikor visszaértek a szobába mintha bomba csapott volna. Minden szekrény, fiók és táska széttúrva, de nem rabló volt, mert csak egy valami hiányzott. A kotta. Amanda úgy érezte mintha egy jó erős kéz a szívét markolná, mert, tudta köze van a levélhez.