4.Fejezet

A sok trendi sporttáska és divatos mintákkal ellátott, márkás melegítő közt a köd úgy járt, mint valami régi ismerős. A szél is összefújta a 10.000-20.000Ft-os frizurákat, az eső és a leeső csapadék pedig még a legszuperebb vízálló sminket is elmosta. Mindenki olyan csendben, és olyan renden ment mintha a gardróbjuk múlna rajta.

-Nyugalom lányok mindjárt ott vagyunk!-hallatszott a távolból a tanárnő hangja.

-Szerintetek hova megyünk?-fordult hátra Kittihez és Amandához Lola.

-Fogalmam sincs ilyen még nem fordult elő a suliba-válaszolt Amanda.

-Asszem megérkeztünk-meredt előre Kitti.

Ami 10 perce még egy hatalmas hegynek tűnt, most kirajzolódva egyértelműen egy hatalmas épület volt. Amanda egy zászlót is látott lobogni az egyik ablakban, de nem tudta kivenni, hogy mi van rajta.

-Jól van lányok! Most még nagyobb rendben és még nagyobb csöndben kell lennetek nehogy, felébresszétek a fiúkat!

-Fiúkat? Milyen fiúkat?-kérdezte egyszerre Amanda és Kitti.

-Hát az iskolában tanuló fiúkat!-kacsintott hátra Lola.

Ekkor értette meg Amanda is.

-Ez a testvériskolánk!-kiáltott fel

-Igen Amanda ez a testvér iskolánk-szólt hátra Rákosi tanárnő.

Mint minden valamire való iskolának, ennek az iskolának is van "testvére".Ebben az esetben ez pont az ellentéte volt a gimnáziumnak, ide fiúk jártak, de nekik nem kellett egyenruha, mint a lányoknak. Bár az épület hasonló volt kívül-belül, a tanítás és a szabályok jóval különbözőek. Ahogy megérkeztek a lámpák minden egyes szobába felkapcsolódtak.

*Tehát már előre szóltak, hogy jövünk. Hmm, furcsa...*-gondolta Amanda

Minden fiú füttyögve és tapsolva üdvözölte a lányokat, akik persze ennek még örültek is. Néhány fiú még oda is jött és flörtölt, vagy épp csak úgy magától oda adta a telefonszámát és e-mail címét. Amandával az első variációból 3 az utóbbiból 4 eset fordult elő.

*Mikor is volt nekem normális életem?*-nevetett magában Amanda

Ám sajnos a nevetés elvonta a figyelmét, ezért megbotlott valamiben. Természetesen csupa sár lett, de mivel a sor végén ment senki nem vette észre Kittin kívül. Őt se Amanda érdekelte, hanem az, amiben megbotlott.

Egy régi szakadt kotta volt. A hátulján írás.

  

3.Fejezet

A sötétség mindent ellepett. A lányok ijedtségét még az is fokozta, hogy épp vihar tombolt. A villámlás néha egy egészen rövid időre megvilágította a folyosót és a szobákat. Mindenki sikoltozva, és pizsiben vagy épp törölközőbe becsavarva rohant ki. Senki sem tudta mi történt. A rémület eluralkodott mindenkin, a nevelők azonnal rohantak is fel a nagy lármára (ezek szerint náluk volt áram). Mintha a tanárok tudtak volna valamit, mindenkit beküldtek, hogy vegyen fel vastag ruhát.10 perc múlva minden lány ott toporgott a lépcső előtt szép kettes sorban.

-Rendben lányok, most akármi is történik, ne essetek pánikba, ha azt csináljátok, amit én mondok, semmi baj sem lehet-állt meg a sor elején Rákosi tanárnő.

Bár Amanda már 12 éve él itt, ilyen még sosem fordult elő. Az iskola maga volt a 21. század csúcs technológiájának széles tárháza. Minden a lehető legjobb volt, digitális táblák, biztonsági zár, kamrák, pótgenerátor, stb... minden, ami kell.

Már vagy egy jó 15 perce követték a tanárnőt, de csak egyre sötétebb lett. Úgy tűnt az épületből soha nem jutnak ki. Egyszer csak megállt a csoport, mindenki elnémult. A hatalmas sötétséget hirtelen piros fények ezrei világították meg. Senki sem értette, hogy hol vannak vagy mi ez a fény. Abban a pillanatban bekapcsolt a generátor és hirtelen világos lett. Már majdnem a bejárati kapunál voltak.

-Lányok! A szobátokba gyorsan! Mindenki szedjen össze a lehető leggyorsabban mindent, ami kell neki 10 napi élethez! Gyorsan, gyorsan!!!-kiáltott a tanárnő. Magában csak reménykedett, hogy addig világos marad az épületben.

A lányok egy emberként kezdtek el futni a szobájuk felé. Bár nem történt semmi különös az még a lányokat is megrémisztette, hogy össze kell pakolni 10 napra. Hova megyünk! Mi történt? Mi ez az áramszünet? Amanada szívét is nyomták a kérdések, és érezte ez összefügg a viharral és Kitti érkezésével is. Az épület, és a mellette lévő erdő, na meg a rét ködbe burkolózott mintha el akarná rejteni magát az emberek szeme elől,esetleg védekezni akarna. Amanda mindig is úgy érezte,az épületnek, sőt az egész helynek lelke van.

2.Fejezet

A vihar már javában tombolt mikorra Amanda vissza ért a szobába. Kitti azonnal felpattant így az éppen kezében lévő magazin  a földön landolt.

-Fáradt vagyok, alszom.

Csak ennyit mondott Amanda. Igaz még nem ismerte túl régóta de Kitti látta, hogy valami nincs rendben. Az arca holt sápadt volt, szemei csillogtak.

*Biztos beteg* -gondolta Kitti

-Amanda, minden oké?-nézte fürkészve.

-Hm? Ja, persze minden rendben –erőltetett mosolyt az arcára Amanda .- csak fáradt vagyok

-Hát, te tudod.

Kitti itt törődött bele abba, ha baja van Amandának, majd ha akarja elmondja.

-Én is eléggé kifáradtam.

Ez volt az utolsó mondat ami elhangzott Kitti szájából.

Másnap reggel 7 óra

Amilyen csöndesek az éjszakák olyan hangosak a nappalok. Nevetés, veszekedés, pletykálás, felvágás, rivalizálás, minden, ami egy lány életébe bele tartozik. Mindenki jól érezte magát, kivéve Amanda. Ahogy a hófehér kövön végig sétált úgy érezte mindenki őt nézi, csak azt nem értette miért. Mindenki furcsán viselkedett vele, mindenki furcsán nézte, és nem tudta miért egészen a rajzóráig. Minden lány őrjöngve várta a rajzot, mert az óra nagy része azzal ment el, hogy megbeszélték a tanár úrral a mindennapos dolgokat. A tanár (Amanda apja) nem jelent meg az órán, helyette egy másik tanár jött be azzal az indokkal, hogy a "tanár úr nem érzi jól magát, ne kérdezősködjenek".Az óra végén mindenki oda rohant Amanda padjához.

-Mi történt apukáddal?- kérdezte egy lány

-Talán beteg? - érdeklődött valaki más is, bár a tömegben nehéz volt kivenni, hogy ki.

-Semmi baja apának, csak.. meglátogatja egy rokonunkat - húzta ki magát a válaszok alól Amanda.

Persze ez csak amolyan 2 perce kigondolt válasz volt. Mindenki tudta, hogy Amandának az egyetlen élő rokona a 98 éves nénikéje egy elmegyógyintézetben, akit az apja nem látogat, mert csak a feleségére emlékezteti. Mi lehet vele? Mindenkit ez foglalkoztatott. Ez a pletyka vette át a szakácsnő és az igazgatóhelyettes viszonyának a helyét. Mindenki kérdésekkel bombázta Amandát. Ám a lány csak az új legjobb barátnőjének nyílt meg, Kittinek.

-Apu igazából nem... - és egy nagy sóhajjal el akarta mondta az egész történetet-rokonokhoz ment, hanem... - és ekkor minden elsötétült Amanda nem látott mást csak a holdfényt, ami az ablakon szűrődött be.

 

1.Fejezet

A sűrű köd mindent ellepett. Nem látszottak se a szövetkabátba és sálakba burkolózó tanárok, se a rakott szoknyás bőrdzsekis lányok. A szél süvítése elnyomta a lányok pletykálkodását a szakácsnő és az igazgatóhelyettes viszonyáról. Vihar készülődött efelől senkinek nem volt kétsége, ám mindenki azt hitte csak egy szokásos 1-2 napos eső lesz semmi több. De valami most más volt és ezt Amanda is tudta. Már úgy ismerte az egész birtokot, mint a saját tenyerét. Az iskola mögötti rétet, és az egész iskolát körülölelő erdőt is. Nem volt számára már az épület sem az a nagy labirintus, aminek ide érkezésekor képzelte.2 éves lehetett, mikor először meglátta a kissé kopott épületet. Rögtön azt képzelte, hogy egy régi királynő vagy hercegnő kastélya volt valamikor. Ő volt az ott tanuló lányok örökös kedvence,mármint amíg kicsi volt. Amint nagyobb lett hirtelen átváltozott a megértő barátnőre, ő vigasztalta a lányokat mikor közölték velük az egyenruha kötelező hordását, valamint, hogy sminket is csak natúr színekben viselhetnek. Az egyenruha azért volt kötelező, mert ez egy igazi elit iskola volt. Ide csak az új gazdag apuci és anyuci pici lányai járhattak ugyanis a tandíj egy félévre egy kész vagyon volt. Miközben Amanda ezen gondolkozott egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki figyeli. Ezt mindig megérezte. Hátrafordult és egy lány árnyékát látta a hintaszéke mögött.

-Te ki vagy, és hogy jöttél be a szobámba?-kérdezte felébredve az átmeneti kómájából 

-Én Kitti vagyok, és a kulcsommal.

-Kulcsoddal?  De hát te nem az új cserediák vagy?  Honnan van neked kulcsod az ÉN szobámhoz?

-Én vagyok az új szobatársad úgy…

-MI?

-Jól hallottad, de miért vagy így meglepve? Minden lány kap szobatársat.

-De,én... mindegy. Oké akkor kezdjük előröl. A nevem Amanda és a tiéd Kitti, ez eddig megvan.

-Ez nekem is.

Majd a két lány egymásra meredt egy pillanatig aztán egyszerre tört ki belőlük a nevetés.

Már javában tartott az ismerkedés,  mikor egy ballonkabátos férfi rontott be a szobába.

-Segíthetek?-kérdezte meglepetten Amanda.

-Marosi Amanda?-zihálta a férfi

-Igen, én vagyok. Miért?

-Azonnal velem kell jönnöd, nagyon fontos!-és azzal ki is ráncigálta a szobából a meglepett lányt.

Kitti addig jobb dolog híján elkezdte díszíteni a szobának azt a felét ahol az ő ágya volt. Miután megágyazott a falra posztert és egy színes lampionfüzért rakott. Kitett a polcra egy-két képet a családjáról. Végezetül az egyetlen emlékét az édesanyjáról, egy rajzot, amit Kitti édesapja készített természetesen az édesanyjáról.

A történet egy lánygimnáziumban kezdődik, és egy a kezdetek óta ott élő lány Amanda életét meséli el. Kicsi kora óta az iskolát tudja otthonának. Az apja ott tanít rajztanárként és természetesen Amanda is oda fog járni, amint elég idős lesz. Ám a zavartalan éveit megzavarja néhány eléggé furcsa esemény. Ki az új titokzatos külföldi cserediák? Miért van lezárva a pince? Miért zárják be az iskola kapuit sötétedés után? A lány erre keresi a választ akár egyedül, akár a barátai segítségével. A végén persze minden titokra fény derül, ám Amanda rájön nem mindenki olyan megbízható, mint amilyenek látszik....