Ugyan kicsit megcsúszva de bejelentem,hogy 1éves a blog. a legtöbb blogger ilyenkor kitalál valami eredetit és újat.Nos nekem még írni sincs időm,nem hogy "kreatívkodni". Arra jutottam,hogy szavazásra bocsájtom
 szavazni az oldal tetején jobb oldalon tudtok. Gondoltam nyereményjátékra,csak ahhoz még nem elég nagy az oldal. Talán jövőre. De,hogy kicsit földhöz ragadtabbak legyünk...
-Különleges fejezetek,különleges eseményekkel.
-Szülinapi hét a saját ötleteitekből
A harmadik ponthoz tartozik egy kis történet is. Nem olyan régen elkezdtem kritikákat írni a könyvekről amiket olvastam.Gondoltam kipróbálom magam ebben is. Néhány véleményt meg is hallgattam az írásomról. Nem kis meglepetésemre állítólag jó/k. Tehát a harmadik lehetőség:
-3 kritikát nyilvánosságra hozok
Ezen a 3 válaszon kívül elfogadok még javaslatokat hozzászólásban a bejegyzés alatt.
Most a hivatalos rész után szeretnék köszönetet mondani ,Nektek olvasóknak és mindazoknak akik támogattak egy új hóbortban amiből végül rajongás,és egy blog született. Neveket nem írok,mert a végén kihagyok valakit,plusz nem szeretnék személyeskedni.

KÖSZÖNÖM,HOGY VELEM VOLTATOK!!

17.Fejezet

Az étkezőből friss kenyér és croissant illata áradt.  A hangzavar most még nagyobb volt, mint máskor. Valószínűleg a mai verseny volt a téma. A könyvtári program nem volt túl meglepő, már egy hete erről beszélte a tanárok. De a kincskeresésnek semmi köze nem volt a francia héthez.  Már javában tartottak az előkészültek a versenyekhez, ám azt még mindig nem lehetett tudni, hogy kiknek a jelentkezését fogadták el a tanárok. A bérelt busz még ide se ért, a nyomtatóból kifogyott a patron így nem tudták kinyomtatni a kincskeresők listáját. Az egész nap egy hatalmas katasztrófa volt. Semmi sem alakult tervek szerint. A tanárok feszültek voltak és ez által a lányok is. Kitti épp Cassandrával beszélt telefonon. Amanda egy kicsit úgy érezte ellopták a barátnőjét. Lassan Kitti többet beszélt a telefonján, mint élőben. Most valami Dylanről beszéltek, aki tetszett Amandának és a fiú is viszonozta volna az érzéseit csak hát Magyarország és Anglia messze van egymástól.  Eredetileg Cassandra csak egy évig maradt volna itt, de a dolgok megváltoztak és megtetszett a lánynak az itteni élet. Már rendesen beszélt magyarul,csak egy pici akcentus volt a beszédében.
A kőlépcsőn kopogtak az egyen cipők, vízhangoztak a pletykák.  Ha valaki azt a szót hallja, hogy egyenruha rögtön az a ronda köpeny jut eszébe. De ez az iskola nem olyan volt. Itt mindent modernizáltak. A bútorok,ugyan régiek voltak,de nem abból a fajtából, amire alig mer ráülni az ember, mert fél,hogy eltörik. Itt minden olyan volt mint egy film díszlet. Kifogástalan szobák és bútorok, tökéletes egyenruhák,kedves személyzet.  Látszatra tökéletes volt. De ahogy azt ár oly sokszor hallottuk nem minden a látszat. Persze most nem arra kell gondolni, hogy egy gyilkos bujkál a lányok között vagy koporsó van a pincében. Én csak arra célozta, hogy korántsem olyan tökéletes ott minden mit látszik. A pincét még mindig zárták, és volt takarodó is. 3 év alatt csak annyi változott,hogy Roli öccse kómába esett és azóta Roli se járt a suliba.

-Lányok, figyelem!  A technikai gondokat sikerült elhárítani ezért kérjük,hogy aki a könyvtáras feladatra jelentkezett kérjük, menjen a buszhoz. Ami pedig a többieket illeti, a lista hamarosan kikerül a főbejárat melletti hirdetőtáblára, a hálószobák, és az étkező mellé.  

Rákosi tanárnő hangja vízhangzott a hosszú folyosókon. Amanda a szobája felé vette az irányt. Nem hozta különösebben lázba ez az egész programsorozat, de érdekelte, hogy a neve rajta van-e a listán. A táblát hatalmas tömeg gyűrűjében volt.  Egy lány hangosan olvasta fel a neveket. Már a második csapat végénél tartott.

-Nagy Rita. 3. csapat:-itt szünetet tartott-Németh Reni, Kovács Erika, Marosi Amanda, Kiss Nóri…

A három előbb említett lány már kereste egymást. Amanda megtalálta Renit, Erika Nórit, Nóri Renit. Így meg is volt a csapat. A négy lány leginkább látásból ismerte egymást. Nóri első,Erika másodikas,Reni pedig Amanda évfolyamtársa volt. Amanda egyikükkel se beszélt szinte soha.

-Szóval…-törte meg a csendet Nóri-Kell egy vezető

-Szerintem legyél te-mondta Erika

 -Miért pont én?

-Azért, mert te szólaltál meg elsőnek, tehát te vagy köztünk a legnagyobb vezéregyéniség.

-Ebben lehet valami-tűnődött el Reni

-Már csak egy név kell és mehetünk a buszhoz-mondta Nóri

-Úúú ez nehéz,legyünk mi a... fogalmam sincs mi legyen a nevünk

Minden szempár Amandára szegeződött hiszen ő volt az egyetlen aki nem szólalt meg eddig. De Amandának nem volt semmilyen ötlete.

-Szerinted Amanda?-meredt rá Erika a hatalmas zöld szemeivel.

-Hát…nem tudom

-Figyelem hölgyeim! A csapatokat kérjük, hogy fáradjanak a buszhoz.

A négy lány elindult a busz felé. Nevük nem volt így titokban azt remélték,hogy a tanárok adnak nekik nevet.

-Mi a nevetek lányok-kérdezte a kísérő tanár

-Nos,tudja mi nem…

-Sejtettem, szerencsére mi felkészültünk az ilyen helyzetekre. Ti lesztek a Notre Dame-i toronyőrök.

-De ez olyan…ajj-háborgott Nóri

-Ha nem tetszik, találj ki te valamit! Na gyerünk lányok irány a busz!

Már minden csapat fent volt a buszon,már csak rájuk vártak. Nem volt más hely csak a két legelső ülés. Oda senki se szeret ülni,ott a tanár,a sofőr és mást sem hallanak az úton mint a halk rádiót ami épp annyira hangos,hogy hallják a duruzsolást de ne értsék. Még beszélgetni se lehet túl hangosan mert a tanárnő mindenkit lepisszeg. Egy szóval az út szörnyen indult.