13.Fejezet

-Üdvözlöm Miss… Miss…-Habogta Rákosi tanárnő

-Johnson

-Ááá Miss Johnson! Végre megtaláltam Marosi tanárurat.

-Jó napot Miss Johnson! A nevem Marosi Zsolt, én leszek az ön rajztanára.

-Üdvözlöm, Tanár úr. Az én nevem Cassandra Johnson.

A tanárok és az új lány mellett egy csapat nevetgélő kapucnis, melegítős lányok haladtak el. Csak egy pillanatra néztek Cassandrára. Mintha nem is lenne új. Rohanás. Majd csak sietős léptek. Valaki közeledett.

-APA! Hát itt vagy!-Amanda fordult be a hosszú folyosóra. Olyan gyors volt, mint még soha. Nem akarta, hogy az apja úgy érezze mintha ő is elfelejtette volna a pincében történteket.

-Nem éppen ez a megfelelő pillanat a pincében történtek lerendezésére

-Sosincs megfelelő pillanat!-kiáltott az apjára Amanda, majd el is szaladt a szobája felé.

-Elnézést Miss Johnson. Hol is tartottunk?-fordult vissza Cassandrához a megilletődött tanár

-Még el se kezdtük Tanár úr-nevetett Cassandra

-Szóval, hamarosan megfogja kapni az egyenruhát, a tankönyveket, és a házirend egy példányát.

 -A szobám?

-Persze, a szoba.

-Már csak harmadiknak tudjuk berakni egy szobába. Elég nagy a létszám- Mosolygott Rákosi Tanárnő

-Jöjjön, velem megmutatom a szobáját

Elindult az egész „csapat” a végtelen folyosón a szobák felé. Több lány mellet is elhaladtak, de mintha szellemek lettek volna. Hiába, ez is csak egy átlagos szombati nap volt. Ilyenkor a diákok mintha nem fognának fel semmit a külvilágból. Az iskola magas színvonala megkövetelte a jó tanulmányi eredményt.

-Íme –tára ki Rákosi Tanárnő a szoba ajtaját

-Ez csodaszép!-kiáltott fel Cassandra- Soha nem láttam még ilyen szép szobát!

- jó napot, segíthetek?-Ugrott fel Kitti az ágyáról, amely tele volt magazinokkal és 3 doboz bon-bonnal

-Á, had mutassam be az egyik szoba és osztálytársadat Kittit. Kitti ő itt az új cserediák Cassandra

-Hello, Cassandra

-Szia

-Akkor mi magukra is hagyjuk a fiatalokat. Sziasztok, lányok!-húzott el mindenkit Rákosi Tanárnő

Épp ekkor hozták be Cassandra bőröndjeit.  

-Segítsek?-kérdezte Kitti

-Persze, köszi. Egyébként hol van a másik lány, akié az az ágy?

-Ja, Amanda. Ő Marosi Tanár úr lánya. Most a városban van Rolival. 

(Cassandra haja vörös,tehát ő van a képen)

Helyzetjelentés 

Hamarosan elutazom egy kis időre,(a hónap végén) ezért körülbelül másfél hétig nem nagyon tudok új fejezete(ke)t írni/posztolni. De a 13.Fejezet (remélhetőleg) hamarosan felkerül a blogba. Addig is Élményekben gazdag és kellemes nyarat kívánok mindenkinek! 

12.Fejezet

-Apa! Honnan van az a kotta?
-Amanda mind ketten tudjuk, hogy ez nem csak egy egyszerű kotta
A férfi keze remegett. A homlokáról patakzott a verejték. Izgult,semmi kétség.
-Tudod mit jelent az SZ.E monogram?
-Nem mondta meg a vezeték nevét igaz?
-Ki?
-Emili.
-Apa…Honnan…?
-Sz mint, Szabó E mint, Emili. Édesanyádnak volt egy testvére Arnold. Emlékszel mi történt mikor áramszünet volt? Arnold is oda járt ahova Roland. Egyszer,mikor elment az áram mindenkit letereltek a pincébe. Akkor még csak egyszerű okok miatt,nem akarták, hogy a fiúk egész este bulizzanak,vagy ilyesmi. Arnoldot kifelejtették és… senki se tudja, hogy mi történt de örökre eltűnt. Az utolsó dolog, ami hátra maradt egy szakadt póló és egy hangjegyes kulcstartó. Anyádtól kapta még kiskorában.  Ez is az ő kottája volt-mutatott a szakadt papírra- Volt, aki azt mondta csak megszökött lázadásból. Az iskolába ugyanis akarata ellenére kellett ott tanulnia. De szerintem nem. Azóta akármi történik mindenki megy át a másik iskolába.
-Szóval… Ezért voltak a tanárok annyira kiakadva?
-Igen ezért
-Te hol voltál?
-Én csak ellenőriztem mindent itthon.
Úgy zuhant minden Amandára, mint egy hidegzuhany. Nem tudta egyszerre megemészteni az információt. Leült.
-Akkor miért ráncigált el az a férfi és mondta azt hogy valami szörnyű vírust kaptál és nem mehetek be hozzád?
-Ha tudtad volna, hogy mit csinálok azonnal kérdőre vontál volna nem?
-Attól függ. Mit csináltál?
-Arnold után kutattam. Neked még túl korai lett volna az egész történet. Nem értetted volna meg.
-Apa! Mindenki engem kérdezgetett. Én pedig nem tudtam mást mondani, mint hogy rokonoknál vagy. Persze mindenki tudta, hogy ez nem igaz.
Csönd. Csak a madarakat lehet hallani. A folyosóról cipőkopogás hallatszik. Egyre közelebb, és közelebb.  Amanda azt várta, hogy majd elhalkul a zaj, de az megszűnt pont az ajtó előtt. Félénk kopogás,majd várakozás.
-Jöjjön!- Hívta be Amanda apja a kopogót, pontot téve a beszélgetésre.
 -Sajnálom hogy zavarom Tanár úr,de itt van az amerikai cserediák .
-Máris? Azonnal megyek.
Majd ott hagyta. Egyszerűen kiment a szobából. Mintha maga mögött akarná hagyni az ott történteket.