14.Fejezet

-Köszönöm hogy ilyen hamar el tudtál jönni!-hálálkodott Amanda

-Olyan rémült volt a hangod hogy muszáj volt el jönnöm!

Amanda és Roli egy kicsi, de családias cukrászdában a Fagyi Falóban ültek. Amanda előtt egy kisseb kehely csoki-málna 3 gombócos fagyi, és 1-2 macaron volt. Roli kissé szolidabban csak somlói galuskát evett. Amanda úgy érezte beszélnie kell valakivel, és Roli volt z egyetlen lehetséges személy. Kitti el volt foglalva Cassandrával,az apjához nem fordulhatott.  Nem volt neki senkije ezen a három illetve Emili nénivel együtt 4 emberen kívül.

-Na mi volt az az oltári ügy amiről beszélni kartál velem?

Amanda pedig elmesélte az elejétől a végéig. Roli ugyan olyan kifejezéssel nézte az egész történet alatt. Semmit nem lehetett kiolvasni a szemeiből sem. Amanda már épp befejezte volna,de ekkor megcsörrent a telefonja.

-Amanda! Gyere haza mindjárt zárják a kapukat. Nem akarsz kint éjszakázni ugye?-Hallatszott Kitti hangja a vonal másik végéről.

-Oké megyek már! Kitti, nyugi ha kint is maradok apu be tud engedni!

-Gondolom menned, kell.

-Igen,zárják a kapukat fél óra múlva.

-Mi? Takarodótok van? Nekünk csak annyit mondanak, hogy ha lehet ne részegen és beszívva mennyünk vissza.

-Juj sietnem kell mindjárt indul az utolsó busz amivel hazaérek!

-Majd haza viszlek én.

 -Csak azt ne!

-Kösz,ez jól esett!

-Bocsi,de apuval most így se a legjobb a kapcsolatom,de ha még egy fiú visz haza, akit nem ismer akkor végképp ki fog akadni.

-Akkor legalább találkozzunk holnap is! Ennyivel tartozol a sértés után!-Mosolygott Roli

-Jó lenne! De nem lehet! Holnap mivel jöhetnek a szülők lesz valami jótékonysági vásár a saját készítésű cuccainkból. Pedig holnap is jól esne egy ilyen csokis málnás álom!

-Oké. Megértettem le akarsz rázni!-Azzal megölelte búcsúzás gyanánt, majd beült az autójába

Amanda viszont elindult a megálló felé. Még volt 2 perce a busz érkezéséig. A busz 8:43 kor ért be a szokásos 8:45 helyett. Amanda felszállt. Csak egy idős néni ült a buszon. Ma minden olyan csöndes volt a szokotthoz képest. A busz ajtaja nyikorogva bezárult. A lehető legrosszabb és legrégibb buszok jártak. Szakadt bőrülések, összefirkált ablakok, kopott jelző gombok. Halkan lehetett hallani a sofőr rádiójából kiszűrődő zenét. Minden hétégén retro műsor volt.  Made in Hungaria volt a mai programban. A busz száguldott, a zene szólt, Amanda gondolatai cikáztak. Bár most egy kicsit megkönnyebbült, jó volt tudni hogy ott van neki az anyja naplója. 

Kedves naplóm!

Feleslegesen izgultam, most már tudom! A szobatársam nagyon kedves ráadásul ő is ösztöndíjas! A neve Flóra. Tulajdonképpen jó hogy ő lett a szobatársam, mert kitűnő tanuló és rám is jó hatással van. Sajnos Arnoldal még nem tudtam találkozni. De állítólag jövő héten lesz valami buli. Arra meg lesz hívva mindenki akit „érdemesnek” tartanak rá. Senki sem tudja, ki rendezi, és miért. A meghívókat mindig csütörtökön kapták meg a szerencsések az öreg magnólia fára akasztott lampionok aljára kötve. A lampionokon a meghívottak nevei voltak. Egyetlen egy ember kapott egy rozsdás kulcsot is. Ő volt az első, aki belépett a buli helyszínére az erdőbe. Az iskola körül hatalmas kerítés volt. Senki sem értette vagy sejtette, hogy miért de hatalmas kapu volt az erdővel szemben. Majd ott találkozok Arnoldal.  Már ha egyáltalán elszabadul a kottája,a zongorája,a gitárja,és a zenész világa mellől.

1993. 09.14