10.Fejezet

Amanda nem érzett mást csak összezavarodottságot. A hogy kilépett az omladozó házból, a lábai megremegtek. A szél épp csak egy ki szellőnek volt nevezhető, Amanda még is úgy érezte, hogy mindjárt elfújja. A szíve olyan hevesen vert, mint mikor az apja megmutatta az iskolát. Még a kocsiban is a kábultság hatása alatt volt. Kizárt mindent az elméjéből, a tájat, a kocsiban szóló zenét,még azt is, hogy idő közben egyre nagyobb lett a sötétség. A gondolatok cikáztak a fejében,ám hirtelen arra lett figyelmes, hogy az autó furcsán gyorsan megy. Most jött rá hogy annyira elmerült a saját kis világában,hogy nem vette észre Roli ideges és kissé rémült beszédét.

-AMANDA-Kiáltott Roli-NEM TUDOM ÍRÁNYÍTANI A KOCSIT!

A kocsi csúszkálni kezdett a meredek hegyi úton. Roli kezei közül úgy csúszott ki az irányítás, mint egy üveggolyó egy gyerek kezéből. Roli szemébe oly félelem látszott, amit Amanda már nem láthatott. Az autó neki ment egy fenyőnek. Mindketten elájultak. Amanda még az ütközés pillanatában is anyja naplóját szorongatta. Amíg ájultan feküdt Amanda álmot látott. Álmában egy réten sétált az oldalán egy arc nélküli fiúval,az ismeretlen eddig mindig félelmet keltett Amanda lelkében ám most nem félelem, hanem szerelem tombolt benne. Érezte mikor az idegen nyakába fúrta a fejét. Az újdonsült illat olyan émelyítő és nyugtató volt, hogy Amanda még így látatlanul is beleszeretett. Hirtelen a fiú közelebb húzta és megcsókolta. Egyre jobban kirajzolódott a férfi alakja. A fekete haj és a tengerkék szemek körvonala még egy kicsit homályos volt, de ismerős is Amanda számára. Az idegen nyitotta a száját mintha mondani akarna valamit ám abban a pillanatban, hogy elkezdte mondani Amanda felébredt. Már egy kórházi ágyon feküdt körülötte orvosok és Kitti. Semmit se értett csak azt, hogy meg kell tudnia ki az az idegen az álmából.