6.Fejezet

A hűvös levegő áthatolt Amanda csontjain, amitől úgy érezte mintha kint egy levél kupacba lenne eltemetve. Az a kotta volt az egyetlen dolog ami elvonta a figyelmét az apjáról.

Majd minden elsötétült. Hirtelen arra eszmélt fel, hogy valaki rángatja és kiabál hozzá, de már nem a szobában van. Rázta az izzadtság, és mindene ólomsúlyú volt.

-AMANDA, AMANDA!-és hirtelen egy csattanás az arcán, nem titok hogy az egyik ott tanuló fiú volt, Roland. Mindenki ismerte és mindenkinek csak "Roli az énekes" ugyanis ő volt az énekes a haverja bandájában.

-Áuuuu, már felébredtem!

-Ja, bocsi-mosolygott rá a srác 

Amanda, ahogy felnézett nem látott mást csak csoki barna fürtöket és egy pár mélykék szemet. Már többször látta, de nem nagyon foglalkozott vele. Csak egy olyan bunkónak tartotta, mint a többi ökröt. De most, hogy ott fölé hajolva kérdezgette valami megváltozott, valami teljesen más lett. Ekkor döbbent rá, hogy nem is figyelt a srác szavaira.

-Te minden lánynak ilyen sok  kérdést teszel fel?-ennyit mondott.

-Nem. Csak azoknak, akik megérdemlik-kacsintott rá.

-Hülye-lökte oldalba.

-Hé! Ez bók volt! Különben is, ha én nem vagyok, akkor te talán még mindig a szobádba fekszel ájultan- ecsetelte "hőstettét" a "megmentő"

Mindenkinek világos volt, hogy flörtölnek, természetesen csak ők nem vették észre.

-Amanda! Mi történt veled?-rohant köntösben és papucsban a valószínűleg álmából felvert Rákosi tanárnő.

-Jól vagyok tanárnő csak hát... tudja...

-Igen? Mit tudok?

-Amanda elájult-segítette ki Roli.

-Nem magát kérdeztem fiatalember, de köszönöm.

Természetesen Rákosi tanárnő elrángatta az egyik eldugott folyosóról ahova elcipelték mikor ájult volt. Nem kell mindenkinek tudnia mi történt. Amanda egész este másra sem tudott gondolni csak Rolira, ugyanis mint később megtudta a fiú üzenetet hagyott a szobájában.

(Bocsi ha Roli és Amanda találkozása nyálas lett)