5.Fejezet

Drága Fiam!

Nagyon fáj, hogy el kell, hagyjalak, de ezt kell tennem!

Kérlek, értsd meg!

Szeretlek: SZ. E. 

-SZ. E.? Kit ismerünk, úgy hogy SZ. E?-kérdezte már vagy 20-adszorra Amanda

-Honnan tudjam? Nem rég érkeztem. Én senkit sem ismerek!-ismételte el megint Kitti.

Már vagy egy hete voltak a fiúknál, de még semmi sem történt. Zuhanyozni is csak késő este mehettek el, mert bármikor találkozhattak a leskelődő fiúkkal. Lány wc ugyan volt, de külön tusoló nem. A lányok összetartásának köszönthetően senki sem látott semmit. Mindenki a szobatársával és a mellettük lakókkal ment fürdeni. Az egyik lány fogta az ajtót a másik lány figyelte a fiúkat  a harmadik adogatta a tiszta ruhát vagy éppen a tusfürdőt és elvette a koszosat. Mikor egy lány végzet 3-szor kopogtatott az ajtón, ilyenkor, aki fogta az ajtót szépen bement és folytatódott a folyamat. De visszatérve a történetre.

*Lassan indulni kéne*-gondolta Kitti

Alig hogy ezt "gondolta" már kopogtattak is a lányok. Mindkettőjük kezébe törölköző és neszesszer volt.

-Mehetünk? -kérdezte Szilvi.

-Naná, csak szólok Amandának.

Mire Kitti visszament Amanda már eszelős arccal ült az ágyon. Gondolkozás közben mindig furcsa ábrázata volt. Másoknak erőlködés vagy esetleg kínos helyzetben ültek grimaszok az arcára, de Amandának nem. Valószínűleg régen ragadt rá. Mikor mindenki többet várt el tőle, mint amit teljesíteni tudott. Ha egyszer vagy esetleg  kétszer valamelyik dolgozata nem lett fényes és néha napján beszélgetett egy oda tévedő vele egykorúval akkor mindenki a szemére vettette, hogy rontott.

Amire a legjobban emlékezett az az volt, hogy még régen kisebb korában lement a pince felé. Már majdnem kinyitotta, de jött az apja és elrángatta, mondván "nem gyereknek való dolgok vannak ott!". Persze hogy még jobban érdekelte Amandát a dolog, de soha többé nem tudott lejutni.

*De most más lesz*-Ezt Amanda is tudta jól (azok után, ami az apjával történt...)

-Amanda! Gyere, mi jövünk a tusolásba- rázta fel Kitti.

-Hmm? Ja, oké megyek.

Már vagy egy órája nem volt senki Amanda szobájában, kulcsra is volt zárva. Ám mikor visszaértek a szobába mintha bomba csapott volna. Minden szekrény, fiók és táska széttúrva, de nem rabló volt, mert csak egy valami hiányzott. A kotta. Amanda úgy érezte mintha egy jó erős kéz a szívét markolná, mert, tudta köze van a levélhez.