7.Fejezet

A madarak csicseregtek, a gondnok nyírta a füvet. Igazi tavaszi idő, ősszel. Amanda a nagykapu előtt várt Rolira. A reggel csípős volt, de napsütéses. A lányon csak egy vékony kötött kardigán és egy fehér sort, na meg egy kék félcipő. Mindenki kihasználta ezt a jó időt, a lányok sortba a fiúk, nos, a fiúkon nem látszott a hőmérséklet változása. Illetve csak annyi hogy hordtak napszemüveget. Bizony, itt ezekben az eldugott intézményekben minden más volt, mint a „való életben”. Az évszakok csak arra voltak jók, hogy az idő múlását érzékeltessék. Mindenki tudta, hogy ha az újság azt írta, hogy szeptember vagy október esetleg november akkor tuti, hogy hamarosan itt a tél. Bár akkor se kellett túl sok téli ruhát elő kapni. Amanda már épp indulni készült mikor egy meleg kéz megérintette a jobb vállát.

-Már mész is?- mosolygott Roli

-Hát, ha valaki nem képes használni azt az izét a karján, amin számok és mutatók vannak, akkor ezt érdemli.

-Te mindig ilyen tudálékos vagy?-folytatta a „szópárbajt” Roli

-Nem csak azokkal, akik nem tudják meg mondani mi a különbség az oxigén és víz között.

-Hé én jó tanuló vagyok!

-Na jó hagyjuk abba,meguntam

-Oké. Gyere velem hadd mutassak valamit.- azzal már húzta is ki az iskola udvaráról.

Természetesen Amand egy szó nélkül ment Rolival a hegyekbe (Roli már végzős volt ezért volt kocsija és jogsija). Mért is szólt volna?  A gyönyörű kilátás, vagy a megnyerő társaság miatt? Az iskolát ugyanis hatalmas hegyek zárták el a külvilágtól. Egész úton a hegyebe nem szóltak egymáshoz,végül Amanda törte meg a csendet.

-Miért viszel fel a hegyekbe?

-Mutatni akarok valamit-kacsintott rá

-Ha a szép kilátásra gondolsz azt vagy ötvenszer láttam már

-Azt gondoltam, nem én valami teljesen mást akarok mutatni

Egyre feljebb és feljebb jutottak, míg nem felértek. Amanda ugyan látta már az egész hegyet, mármint ami azt a rész illeti ahol Amanda iskolája volt a hegy ezen részén még nem volt soha. Egy valami rontotta el a képet,ahogy Amanda kiszállt azonnal észre vette a düledező kis házat. Meg is lepődött amikor Roli arra vezette.