3.Fejezet

A sötétség mindent ellepett. A lányok ijedtségét még az is fokozta, hogy épp vihar tombolt. A villámlás néha egy egészen rövid időre megvilágította a folyosót és a szobákat. Mindenki sikoltozva, és pizsiben vagy épp törölközőbe becsavarva rohant ki. Senki sem tudta mi történt. A rémület eluralkodott mindenkin, a nevelők azonnal rohantak is fel a nagy lármára (ezek szerint náluk volt áram). Mintha a tanárok tudtak volna valamit, mindenkit beküldtek, hogy vegyen fel vastag ruhát.10 perc múlva minden lány ott toporgott a lépcső előtt szép kettes sorban.

-Rendben lányok, most akármi is történik, ne essetek pánikba, ha azt csináljátok, amit én mondok, semmi baj sem lehet-állt meg a sor elején Rákosi tanárnő.

Bár Amanda már 12 éve él itt, ilyen még sosem fordult elő. Az iskola maga volt a 21. század csúcs technológiájának széles tárháza. Minden a lehető legjobb volt, digitális táblák, biztonsági zár, kamrák, pótgenerátor, stb... minden, ami kell.

Már vagy egy jó 15 perce követték a tanárnőt, de csak egyre sötétebb lett. Úgy tűnt az épületből soha nem jutnak ki. Egyszer csak megállt a csoport, mindenki elnémult. A hatalmas sötétséget hirtelen piros fények ezrei világították meg. Senki sem értette, hogy hol vannak vagy mi ez a fény. Abban a pillanatban bekapcsolt a generátor és hirtelen világos lett. Már majdnem a bejárati kapunál voltak.

-Lányok! A szobátokba gyorsan! Mindenki szedjen össze a lehető leggyorsabban mindent, ami kell neki 10 napi élethez! Gyorsan, gyorsan!!!-kiáltott a tanárnő. Magában csak reménykedett, hogy addig világos marad az épületben.

A lányok egy emberként kezdtek el futni a szobájuk felé. Bár nem történt semmi különös az még a lányokat is megrémisztette, hogy össze kell pakolni 10 napra. Hova megyünk! Mi történt? Mi ez az áramszünet? Amanada szívét is nyomták a kérdések, és érezte ez összefügg a viharral és Kitti érkezésével is. Az épület, és a mellette lévő erdő, na meg a rét ködbe burkolózott mintha el akarná rejteni magát az emberek szeme elől,esetleg védekezni akarna. Amanda mindig is úgy érezte,az épületnek, sőt az egész helynek lelke van.