1.Fejezet

A sűrű köd mindent ellepett. Nem látszottak se a szövetkabátba és sálakba burkolózó tanárok, se a rakott szoknyás bőrdzsekis lányok. A szél süvítése elnyomta a lányok pletykálkodását a szakácsnő és az igazgatóhelyettes viszonyáról. Vihar készülődött efelől senkinek nem volt kétsége, ám mindenki azt hitte csak egy szokásos 1-2 napos eső lesz semmi több. De valami most más volt és ezt Amanda is tudta. Már úgy ismerte az egész birtokot, mint a saját tenyerét. Az iskola mögötti rétet, és az egész iskolát körülölelő erdőt is. Nem volt számára már az épület sem az a nagy labirintus, aminek ide érkezésekor képzelte.2 éves lehetett, mikor először meglátta a kissé kopott épületet. Rögtön azt képzelte, hogy egy régi királynő vagy hercegnő kastélya volt valamikor. Ő volt az ott tanuló lányok örökös kedvence,mármint amíg kicsi volt. Amint nagyobb lett hirtelen átváltozott a megértő barátnőre, ő vigasztalta a lányokat mikor közölték velük az egyenruha kötelező hordását, valamint, hogy sminket is csak natúr színekben viselhetnek. Az egyenruha azért volt kötelező, mert ez egy igazi elit iskola volt. Ide csak az új gazdag apuci és anyuci pici lányai járhattak ugyanis a tandíj egy félévre egy kész vagyon volt. Miközben Amanda ezen gondolkozott egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki figyeli. Ezt mindig megérezte. Hátrafordult és egy lány árnyékát látta a hintaszéke mögött.

-Te ki vagy, és hogy jöttél be a szobámba?-kérdezte felébredve az átmeneti kómájából 

-Én Kitti vagyok, és a kulcsommal.

-Kulcsoddal?  De hát te nem az új cserediák vagy?  Honnan van neked kulcsod az ÉN szobámhoz?

-Én vagyok az új szobatársad úgy…

-MI?

-Jól hallottad, de miért vagy így meglepve? Minden lány kap szobatársat.

-De,én... mindegy. Oké akkor kezdjük előröl. A nevem Amanda és a tiéd Kitti, ez eddig megvan.

-Ez nekem is.

Majd a két lány egymásra meredt egy pillanatig aztán egyszerre tört ki belőlük a nevetés.

Már javában tartott az ismerkedés,  mikor egy ballonkabátos férfi rontott be a szobába.

-Segíthetek?-kérdezte meglepetten Amanda.

-Marosi Amanda?-zihálta a férfi

-Igen, én vagyok. Miért?

-Azonnal velem kell jönnöd, nagyon fontos!-és azzal ki is ráncigálta a szobából a meglepett lányt.

Kitti addig jobb dolog híján elkezdte díszíteni a szobának azt a felét ahol az ő ágya volt. Miután megágyazott a falra posztert és egy színes lampionfüzért rakott. Kitett a polcra egy-két képet a családjáról. Végezetül az egyetlen emlékét az édesanyjáról, egy rajzot, amit Kitti édesapja készített természetesen az édesanyjáról.