2.Fejezet

A vihar már javában tombolt mikorra Amanda vissza ért a szobába. Kitti azonnal felpattant így az éppen kezében lévő magazin  a földön landolt.

-Fáradt vagyok, alszom.

Csak ennyit mondott Amanda. Igaz még nem ismerte túl régóta de Kitti látta, hogy valami nincs rendben. Az arca holt sápadt volt, szemei csillogtak.

*Biztos beteg* -gondolta Kitti

-Amanda, minden oké?-nézte fürkészve.

-Hm? Ja, persze minden rendben –erőltetett mosolyt az arcára Amanda .- csak fáradt vagyok

-Hát, te tudod.

Kitti itt törődött bele abba, ha baja van Amandának, majd ha akarja elmondja.

-Én is eléggé kifáradtam.

Ez volt az utolsó mondat ami elhangzott Kitti szájából.

Másnap reggel 7 óra

Amilyen csöndesek az éjszakák olyan hangosak a nappalok. Nevetés, veszekedés, pletykálás, felvágás, rivalizálás, minden, ami egy lány életébe bele tartozik. Mindenki jól érezte magát, kivéve Amanda. Ahogy a hófehér kövön végig sétált úgy érezte mindenki őt nézi, csak azt nem értette miért. Mindenki furcsán viselkedett vele, mindenki furcsán nézte, és nem tudta miért egészen a rajzóráig. Minden lány őrjöngve várta a rajzot, mert az óra nagy része azzal ment el, hogy megbeszélték a tanár úrral a mindennapos dolgokat. A tanár (Amanda apja) nem jelent meg az órán, helyette egy másik tanár jött be azzal az indokkal, hogy a "tanár úr nem érzi jól magát, ne kérdezősködjenek".Az óra végén mindenki oda rohant Amanda padjához.

-Mi történt apukáddal?- kérdezte egy lány

-Talán beteg? - érdeklődött valaki más is, bár a tömegben nehéz volt kivenni, hogy ki.

-Semmi baja apának, csak.. meglátogatja egy rokonunkat - húzta ki magát a válaszok alól Amanda.

Persze ez csak amolyan 2 perce kigondolt válasz volt. Mindenki tudta, hogy Amandának az egyetlen élő rokona a 98 éves nénikéje egy elmegyógyintézetben, akit az apja nem látogat, mert csak a feleségére emlékezteti. Mi lehet vele? Mindenkit ez foglalkoztatott. Ez a pletyka vette át a szakácsnő és az igazgatóhelyettes viszonyának a helyét. Mindenki kérdésekkel bombázta Amandát. Ám a lány csak az új legjobb barátnőjének nyílt meg, Kittinek.

-Apu igazából nem... - és egy nagy sóhajjal el akarta mondta az egész történetet-rokonokhoz ment, hanem... - és ekkor minden elsötétült Amanda nem látott mást csak a holdfényt, ami az ablakon szűrődött be.